Felébredtem. Eltartott egy darabig, mire tudatosítottam, hogy nem csak a fejem hasogat, hanem a végtagjaim, a nyakam, és szinte minden más testrészem fáj, és a porban fekszem WC-papírral körbetekerve, miközben fogalmam sincs, hogy kerültem oda. A hátizsákom nem volt sehol, és be kell vallanom, nem is vagyok jó stoppos. Elhagytam a törölközőmet is, benne volt a táskámban. Mindez augusztus 15.-én hajnali 5:30 körül történt.
Iron Maiden koncert volt a Szigeten augusztus 14.-én, arra még tisztán emlékszem. Arra is, hogy koncert közben eltűnt kb. 3 deci Johnnie Walker is, annak a fél liternek a maradéka, amit becsempésztünk. Mivel a pia drága volt, és nem sok pénzünk volt, fogalmam sincs, hogy rúghattam be ennyire. Arra tippelek, hogy valaki belekevert valamit az egyik sörömbe. Ez persze sosem fog kiderülni, talán jobb is.
Szóval megérkeztem Budapestre Siófokról, aztán mentem is Maiden koncertre - ami egyébként nagyon jó volt (a hangosítás pedig bitangpusztulatosan fostos) -, másnap este pedig haza.
A családi Passat kilométerórája a mai tankoláskor 1032-vel mutatott nagyobb számot, mint 10 nappal ezelőtt (a kút számlálója egyébként 70.61 l-en állt meg). Ennek nagy részét én vezettem, szinte végig GPS nélkül (visszafelé az M3-felvezetőt azon kerestem meg, mert nem néztem meg előre Google Mapsen, hol van). Az 1000 km alatt 3 stoppos mellett mentem el, sajnos egyiket sem tudtam felvenni, viszont egy teljesen új dologgal találkoztam.
Legtöbbet talán a 2-esen autózok (E77), ahol kifejezetten paraszt és/vagy balfasz a sofőrök többsége, viszont eddig bárhol jártam, soha nem láttam még olyan kulturált sofőröket, mint Tardoskedd és Galánta között. A kamionosok jobbra indexeltek, ha nem jött semmi és lehetett előzni, majd miután az elakadásjelző egyszeri felvillantásával megköszöntem a segítséget, még rám is villantottak. Hasonlóképpen viselkedtek az autósok is, akiknek miután 130-al megérkeztem a seggükbe, lehúztak jobbra, mert az úton, ahol mentem, sávonként két autó fért el kényelmesen, és hiába jöttek szembe végig az autók, így ennek ellenére tudtam előzni. Sőt, amikor az én seggembe érkezett egy motoros, lehúztam az út szélére és jeleztem, hogy mehet, akkor ő is megköszönte egy gyors jobbra-balra indexeléssel (elakadásjelző híján), pedig ehhez hasonló gesztust motorostól még sosem láttam.
Merrefelé lehet még találkozni kulturált autósokkal/motorosokkal/kamionosokkal manapság? Egyébként ne aggódjatok, nyilván stoppos témából több lesz, mint autósból, de úgy érzem, a kettő eléggé összefügg. A hét folyamán valamikor stoppolok Szegedre egészen Rétságtól, majd írok róla valami beszámolót :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.